Horác

Várady Szabolcs: Horác

Jó bizony, jó az, ha meleg szobád van,

most, hogy az idő ilyen őszbe fordult.
Csak egy kattintás, s duruzsol vidáman
             a gázkonvektor.

Holnap aztán majd! De ki nem szarik rá?
Most a most van csak, az üveg kitart még.
Isten éltessen, ez a vodka nem rossz,
             Flaccus, öreg csont!


Várady Szabolcs verse egy tökéletes példa a carpe diem életérzésre. A költő egy példa által mutatja be, hogy ő hogyan  képzeli el ezt a felfogást. A vers szerintem a folytatása is lehetne Horatius Thaliarchushoz című művének.Várady megfogalmazza, hogy szerinte mit jelent a carpe diem, és elmondja, ha minden jó most akkor nem érdemes a jövővel és a múlttal foglalkozni.

3. Kit kövessek? Apámat vagy szerelmemet?

3. Kit kövessek? Apámat vagy szerelmemet? Haimón házasulni készül: már férfi vagy még gyermek? Mennyire tartozik engedelmességgel apjának, hűséggel szerelmének? - Az eredeti témától elvonatkoztatva is lehet vizsgálni a kérdést: kihez tartozunk szorosabban egy olyan helyzetben, ahol a szülői ház és a választott társ, a múltunk és a jövőnk ellentétbe kerül?



Az ember életében egyszer(vagy többször) hogy választania kell a szülei és a szerelme között. Ez lehet egy viszonylag egyszerűbb döntés például, hogy kinél töltse az ember az ünnepeket, de lehet egy nehéz kérdés is például az elköltözés. Lehet akármilyen fontosságú a kérdés mindig nehéz dönteni, mert nem szeretnénk megbántani senkit se.

Haimón esetében a választás Antigonéra esett és fellázadt apja ellen.  Jól döntött? 
Mi szól legfőképp Antigoné mellett?
 A jövendőbeli felesége, akit szeret.

Mi szól legfőképp Kreón mellett:
Az apja aki egész életében támogatta.

Haimón döntését befolyásolta az apjával megromlott kapcsolata. Habár Kreón mindig jót akart neki, sosem hallgatta meg fiát és nem adott senki véleményére sem. Fia nem értett egyet sok döntéssel, amit apája hozott és nehezen viselte mikor apja nem volt hajlandó még meghallgatni sem, nemhogy hibáit belátni. Haimón szerelmes Antigonéba és vele akarja leélni az életét, ezért Antigonét választja. Kreón száműzi Antigonét, Haimón pedig úgy dönt, hogy inkább meghal, mert nem tudna Antigoné nélkül élni így apját is elhagyja. 

Az életben előfordulhat ilyen?
Szerintem nem. Egy ilyen szituációban inkább elszökött volna Haimón és Antigoné, de egy görög tragédiában ez természetesen nem lehetséges. A való életben szerintem legtöbb esetben ,ha nem is könnyen, de megoldható ez  a probléma.

2. Két testvér, két nőtípus.

2. Két testvér, két nőtípus.
 Melyik szimpatikusabb? A lágyabb, kompromisszumkész, de talán gyávább Iszméné, aki már későn próbál nővére mellé állni, vagy a bátor, kérlelhetetlen, egyenes, de talán keményebb Antigoné? - Lehet beszélni általánosabban is a nőtípusokról.


Véleményem szerint ezt a kérdést két szempontból lehet megközelíteni. 

1:A görög drámai értékek szempontjából

Antigoné a tökéletes görög drámahős. Mindent felad elveiért, fellázad még a saját nagybátyja ellen is, végsőkig kiáll igazáért. Antigoné és Iszméné, annak ellenére, hogy testvérek, tökéletes ellentétei egymásnak. Antigoné mindent megtesz, hogy halott testvére el legyen temetve nyíltan ellentmond Kreónnak. Be akarja azt is bizonyítani, hogy Kreón annak ellenére, hogy ő a város királya nem hatalmasabb, mint az istenek és az, hogy nem engedi eltemetni testvéret az az istenek ellen szól és Kreónt meg fogják büntetni. Ebből a szempontból Iszméné sokkal kevésbé szimpatikus, gyávának tűnik Antigoné mellett, mert nem akar segíteni Antigonénak a tiltott temetésben.

2:Iszméne szempontjából:

Ha nem a görög tragédia alapelveit nézzük akkor szerintem Iszméné érvei érthetőbbek, mert Iszméné tudja, hogyha segít Antigonénak akkor meg fogják ölni őket. Szerintem mindenkiben erősebb az életben maradás ösztöne, mint például egy halott testvéri eltemetése, amiről tudjuk, hogy halál jár érte.  Érthetőek Antigoné érvei is, mert egyértelmű, hogy mindenki meg szeretné adni a tiszteletet egy meghalt hozzátartozójának attól függetlenül, hogy mit tett, amiért halált érdemelt. A hagyományok miatt is el kellene temetni, de szerintem Antigoné érvei kevésbé életszerűek.

1. "Míg én élek, nem lesz rajtunk nő az úr!" -

1. "Míg én élek, nem lesz rajtunk nő az úr!" -
( Fontos-e, hogy nő vagy férfi az, aki uralkodik egy közösség fölött, irányít egy családot, aki domináns egy párkapcsolatban... ? Az eredeti szövegösszefüggésből kiragadva, kicsit attól elkanyarodva is lehet a témán gondolkodni.)


Manapság egyre inkább  kérdés, hogy egy családban a nő vagy a férfi tölti-e be a vezető szerepét.  Régen ez a kérdés egy teljesen egyértelmű, meggondolást nem érdemlő "Férfi" választ kapott, hiszen a férfi kereste meg a pénzt, amiből megélt a család, a nő pedig "csak" otthon főzött, mosott, gyereket nevelt. Az Antigoné írásának idején  is egyértelműen ez  volt a helyzet. A férfiaké volt a döntésjog mindenben, mert ők voltak a harcosok akik meg tudták védeni a városukat a nők pedig nem voltak képesek erre. Mostanában azonban egyre nőnek a nők jogai az élet minden területén. Az 1980-as évek végétől az egész világon van a nőknek szavazati joga.  Vannak olyan gazdaságilag is erős országok ahol a miniszterelnök szerepét nő tölti be(például:Dánia).
Ahogy a politikában úgy egy családon belül is egyre fontosabb a nő véleménye.  A nők (véleményem szerint) függetlenségi vágyuk miatt egyre inkább hajlanak a munkavállalás felé ezzel erősítve véleményük erősségét egy családon belül. Ha a nő is dolgozik a férfi nem mondhatja azt, hogy:"Én keresem a pénzt, én döntöm el mire költjük". Szerintem ez egy jó változás, mert szerintem két embernél egy közös döntés valószínűleg jobb, mint egy ember saját döntése, ami több embert befolyásol. Attól pedig, hogy egy nő például kevésbé képes fizikai munkára attól még  döntései lehetnek ugyanolyan jók mint egy férfié. Szerintem a női és férfi tulajdonságok tökéletesen  egészítik ki egymást egy döntés meghozatalában.  A nő és a férfi szerepe szerintem nagyjából kiegyenlítődött az elmúlt 20 év  alatt és feltehetőleg a nők hatalma még növekedni fog a jövőben is.