Himnusz,
Szózat:
Összehasonlító
elemzés
A magyar költészet két legkiemelkedőbb alkotásának
tekinthetjük Kölcsey Ferenc Himnuszát és Vörösmarthy Mihály Szózatát. Mindkettő
költemény a romantika korában íródott, és a himnusz műfajra nem jellemző módon
kifejezetten melankólikus, szomorú érzelmekkel teli költemények.
Keletkezése:
Habár mindkét mű ugyanabban a korban
született a pár éves eltérésnek is fontos szerepe van. A Himnuszt Kölcsey
1823-ban írta, stílusában szerepet játszott a bécsi kormányzat berendezkedése
is. A bécsi vezetés egyre kevésbé vette figyelembe a magyarok érdekeit, a
nemesek pedig csak saját érdekeiket figyelték.
Míg Kölcsey ennek a folyamatnak csak a
kezdetét érezhette a Himnusz megírása alatt addig Vörösmarthy a Szózat 1836-os
megjelenésével az ország helyzetének mélypontján írta művét, többek között
Kossuth Lajos letartóztatása az országgyűlés megszakítása is befolyásolhatta Vörösmarthy
érzésit.
Stílusa,
műfaja, felépítése:
Mindkét költemény műfaja óda ezen belül
a Himnusz himnusz, a Szózat pedig közösségi óda.
Mindkét költeményt jellemzik az óda
általános típusára jellemző formák, többek között az emelkedett hangvétel, a magasztos
tárgy és a megszólító stílus, és az érzelmi ellentétek is.
A Himnusz Istent szólítja meg
segítségért fohászkodva, könyörögve. A mű alapján kijelenthetjük, hogy Kölcsey
szerint Isten alakítja a történelmet ezért kell hozzá fohászkodnunk segítségért
is. Ez a fajta gondolkodásmód származhat egy XVI. századi verstípus ismeretéből
is. A jeremiad a bűn és bűnhődés kapcsolatával, és a sorscsapások isteni
büntetésével foglalkozik.
A műben rengeteg ambivalens érzelmet,
kapcsolatot fedezhetünk föl. Kölcsey leírja a múltbéli erősségeinket, és hogy
bűneink miatt büntet minket most Isten. A vers szerint az erő mérvadója a harci
győzelmek száma.
A Szózat ezzel valamilyen szinten
ellentétben nem Istenhez szól és nem is fohászkodó hangvételű. Vörösmarty a
magyar népet szólítja fel a megfelelő erkölcsi helytállásra.
Ez a költemény is fontosnak tartja a
múltat, történelmünket, de kicsit más szempontból közelíti azt meg. Vörösmarty
inkább azt emeli ki, hogy megérdemeljük, hogy hazánk földjén éljünk, mivel
megharcoltunk, megszenvedtünk már érte.
Szerkezezi
jellemzők:
Mindkét vers keretes szerkezetű, a keret
a Himnuszban az első és az utolsó versszak, az utolsó versszak kisebb
módosításával Kölcsey megerősíti a hitet miszerint a magyar nép sorsa Istentől
függ, de valamelyest elbizonytalanítja a beszélőt, hogy megérdemeljük-e az
isteni segítséget.
„Isten áld meg a' Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e' nép
A' múltat 's jövendőt!
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e' nép
A' múltat 's jövendőt!
Szánd
meg Isten a' Magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Balsors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e' nép
A múltat 's jövendőt!”
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Balsors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e' nép
A múltat 's jövendőt!”
A Szózatban az első kettő és az utolsó
kettő versszak a keret, míg az első és az utolsó megismétlődik, addig az utolsó
előttin változtatott a másodikhoz képest Vörösmarthy, mellyel hasonló célokat
akart elérni, mint a Himnuszban Kölcsey, vagyis az előzőleg megfogalmazott
gondolatok megerősítését.
„Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar-.
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell...
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.”
Nyelvezetében hasonló a két vers, mindkettőben gyakori a romantikus túlzás.
A Himnusz trochaikus versszerkezetű, 7 és 6 szótagú sorok váltakozásával.
A Szózat jambikus szerkezetű, 8 és 6 szótagú sorok váltakozásával.
Hatás:
A
két mű nemzetünk két legfontosabb énekévé vált, minden nemzeti eseményen
hallható. A Himnuszt Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben, a Szózatot pedig
Egressy Béni 1843-ban.
