2014. február 23., vasárnap

Fontos a helyesírás?

Manapság a modern eszközök (számítógép, telefon stb.) egyre inkább átveszik a papír szerepét, sokkal kevesebb ember kommunikál levél segítségével inkább ír egy e-mailt. Hogyan befolyásolja ez helyesírásunkat?

A modern technológia megjelenésével szerintem a helyesírás egyre kevésbé fontossá válik az embereknek, mivel igyekszünk minden mondatunkat megrövidítenihogy minél kevesebbet kelljen gépelnünk, minél kevesebb időnket vegye el az írás. A legnagyobb probléma szerintem az, hogy mivel számítógép előtt töltjük szabadidőnk nagy részét, egyre inkább átvesszük ezt az írásmódot kézírásnál is.
 Nem mondanám, hogy én soha nem használok egy rövidítést sem mikor sietek, sőt például a Facebookon a "hogy" szócskát én is gyakran rövidítem egy szimpla "h" betűvel. Ez szerintem nem feltétlenül rossz, saját kényelmünknek, lustaságunknak kedvezünk vele. Ami a komoly probléma ezzel az az, hogy sok ember nem különbözteti meg a facebookot és az internet világát egy papírtól és ott is ugyanilyen "hibákkal" ír.

Szerintem az a legkevesebb, hogy legalább papíron megtiszteljük annyira az anyanyelvünket, hogy helyesen írunk. Sokat elmond egy emberről ha úgy ad ki a kezéből egy iratot, hogy az tele van különböző kisebb-nagyobb helyesírási hibákkal.

 A rövidítéshez hasonló a probléma az egybe- és különírással is.
Nagy sietségünkben, gyakran véletlenül, kihagyunk egy szóközt és olyan szókapcsolatoknál ahol ez véletlenül jól is hangzik könnyedén, észrevétel nélkül rászokunk.
Hasonló a helyzet a különírással is. Könnyedén hozzászokhatunk ilyen típusú hibákra anélkül, hogy egyáltalán észrevennénk, viszont ezek papírra leírva nagyon csúnyán tudnak kinézni.

Ami szerintem itt is a legfontosabb, hogy sose felejtsük el mi számít nyelvtanilag, helyesírásilag helyesnek. Bizonyos határokon belül szerintem bizonyos helyeken (például Facebook) eltérhetünk a helyesírás bizonyos szabályaitól, saját kényelmünk, időnyerés, gyorsaság céljából, de nagyon fontos, hogy mindig tudjuk mi számít helyesnek és azt megkövetelő szituációban a megfelelő helyesírást használjuk.

Szabadság, sors, végzet

3.
Szerintem létezik a szabadság, a szabad akarat is, de a sors és a végzet is. Tudjátok például, hogyan játsszák a bridzset? Kiosztják a kártyákat - szerintem így születtünk. Hogy milyen lapja van az embernek, azt befolyásolja a genetika, a környezet, az idő. Ebben nincs szabadság, nincs választás...

De mint a bridzsben is, az nyer, aki a legtöbbet ki tudja hozni azokból a lapokból, amilyenjei éppen vannak. Ez a szabadság, a szabad akarat, hogy mit kezdünk azzal, amink van.
(Feldmár András)

Nagyon érdekes párhuzamot von az idézet írója a kártyajáték és az élet között.  Megszületünk - kiosztják a kártyáinkat. Szerintem egyértelmű, hogy mindenki valamilyen
 testi és szellemi adottsággal, adottságokkal születik. Ez a genetika alapja, viszont mindenki, ahogy fölnő változik, formálódik.
Rengeteg fontos befolyásoló tényező van. A legfontosabb tényezőn, szülőkön, túl is rengeteg dolog közrejátszik abban, hogy kik leszünk, kezdve tanárainkkal, barátainkkal, de ugyanígy minden egyes elem életterünkből fontos lehet.
Nem tudom, hogy az idézet szerzője az "Ebben nincs szabadság, nincs választás..." mondatával pontosan mire gondolt. Ha arra, hogy megszületünk valamilyen erényekkel, adottságokkal és ezekkel élünk életünk végéig akkor ellent kell mondanom. Szerintem legtöbb erősségünk és gyengeségünk is fejleszthető a megfelelő módszerekkel.
Ugyanúgy fejleszthetjük mind testi, mind szellemi képességeinket bizonyos határokon belül, még akkor is ha alapból valamilyen hátránnyal kell indulnunk.

Viszont ugyanilyen formában igaz az is, hogy gyengíthetjük erősségeinket nem megfelelő életmóddal, hanyagsággal. 

Nagyon fontos az idézet második fele is. Ki tudja legtöbbet kihozni lapjaiból? Ez is szorosan kapcsolódik az előzőkben leírt önfejlesztés részhez.

Szerintem nincs olyan ember, aki ne lenne tehetséges valamiben. Nem értem azokat az embereket, akik így gondolják. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy inkább csak még nem találták meg azt a területet, amiben jók, átlagon felüliek.

Rengeteget számít az elhivatottság, akarat, mert sokszor ennek segítségével könnyedén fölülmúlhatjuk nálunk adott területen jobb, de nem magukat fejlesztő embereket.

Valamilyen szinten hiszek abban is, hogy létezik sors  és végzet  is .  Hiszem, hogy vannak dolgok, amik nem véletlenül történnek meg velünk, hanem valamilyen magasabb erő által elrendelve( ami lehet mindenki hite szerint vallás, természet is).  
Viszont, mindenki lehet saját sorsának kovácsolója és megfelelő hozzáállással fejlesztheti magát és elérheti a dolgokat, amiket szeretne.